Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

völgy túra emlék

2011.01.29

Azt hiszem, jó ideig nem felejtik el ezt a napot azok, akik velem tartottak a könnyű, 10 km/200m –es túrán.

Napok óta figyeltem az időjárásjelentést. Vajon milyen idő lesz szombaton? Ha a meteorológusok jó időt jósolnak, hányan jönnek el? Ma minden eldőlt.

Csodálatos napsütésre ébredtem. Szentendrén már biztató „tömeg” várakozott a buszra. Bár volt egy kis kalandunk a jegykiadó automatával, azért időben el tudtunk indulni a busszal. Szentgyörgypusztán emlékeztünk a pont egy évvel ezelőtti emlékezetes Mogyohó túrára, megállapítottuk, ma nem lesz akkora hóesés. 10 óra előtt pár perccel leszálltunk Nagymaros-Visegrádnál. Legnagyobb megdöbbenésünkre a Dunát elvitte valaki!!!!!! Ja, nem vitték el, de akkora a köd, hogy nem látni. Viszont hideg volt, így a fák különösen szép fehér zúzmara-ruhában fogadtak minket. A buszmegállóban népszámlálást tartottam: 28-an jöttünk el!!!!!!!!

A hidegre való tekintettel kerestünk egy vendéglátó ipari egységet technikai okokból. Találtunk is rögtön az út elején egy nagyon szép éttermet, a Sirály éttermet. Kicsit félve léptünk be, hisz egyáltalán nem voltunk az elegáns bútorokhoz megfelelő ruházatban. De legnagyobb örömünkre a pincérek szívélyesen invitáltak befelé mindannyiunkat, a mellékhelyiséget is használhattuk. Olyan kellemesen éreztük magunkat, hogy elhatároztuk, nem is megyünk tovább. Megkeressük a következő buszmegállót, s hazamegyünk. Így is lett. Fél 11-kor fölkerekedtünk, s útnak indultunk. (lehet, hogy nem a legoptimálisabb irányba indultunk, mert csak 3-kor találkoztunk buszmegállóval )

Mire a város határához értünk, a nap fölszippantotta az összes zúzmarát, s mi a gyönyörű fehér úton, a sötét koronás fák között mentünk. Mellettünk csörgedezett a kis patak. Különleges, gyönyörű jégcsapok szegélyezték a partot. Nem győztünk álmélkodni. Aztán egyszercsak elkezdődött!!!!! Elkezdtük az átkeléseket. Az újonnan jötteket biztattuk, hogy csak 10-szer kell átkelni, nem is olyan vészes. Hamarosan rá kellett jönnünk, télen, a félig fagyott patakon sokkal izgalmasabb és bizonytalanabb az átkelés mint ősszel. Szerencsére kiváló révkalauzunk volt Hajni személyében. Minden gázlót megtalált, megmutatta az optimális útvonalat. A fiúk pedig álltak a túlparton, s segítették az érkezőket. A nap hétágra sütött, de hideg volt, nem olvadt, ezért a hó nem csúszott. Csak a jég. Az pedig a patakon néha be is szakadt. De mindössze hárman merítették meg cipőjüket-bakancsukat a patakban. De nemcsak az átkelések voltak ilyen kalandosak. Néhány helyen a parton sem volt sokkal könnyebb menni. Ilyenkor mentünk négykézláb, pókjárásban, sőt, ha kellett, hason. Aztán eljött az utolsó átkelés is! Masszív, jól felépített kis híddal!!!!! Erősen gondolkoztunk, vajon biztosan erre kell menni?? Szentlászlón találtunk még egy hidat, Ági át is ment rajta.

Még sok időnk volt a busz indulásáig, ezért beültünk egy-két kiskocsmába, és jól éreztük magunkat. A buszra időben fölszálltunk, ezért még kaptunk ülőhelyet. De a későn jövőknek már csak szűkös állóhely jutott. Öt órára szerencsésen megérkeztünk Szentendrére, s ezzel véget ért kalandos napunk.

Legközelebb két hét múlva Béla vár minket egy új útvonallal. Találkozzunk akkor is!!

 

A mappában található képek előnézete Völgy-túra11