Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vadas túra

2011.03.12

Szombaton Vadas túra

volt a Budakeszi Vadasparkban, majd egy körtúra a környéken.

A rádió már napok óta ígérte, hogy szombaton már igazi tavaszi idő lesz. Akkor bizony félre kell tenni minden aggodalmat és gondot, és menni kell az erdőbe!! Így is lett. 19-en gyűltünk össze a Korányi Szanatóriumnál. Többen (Joli, Piroska, Piroska)  messze vidékről is eljöttek, vállalva a hajnali kelést. Nagy örömmel vágtunk neki az útnak. Nemsokára a Vadasparkhoz értünk. Erika már várt minket! Így megint 19-en lettünk. (Imre csak a buszig kísért minket) Bementünk, majd szétváltunk, hogy két óra múlva újra együtt menjünk tovább. Jólesett a séta a simogató napsütésben. Rengeteg kisgyerek is szaladgált, megcsodálva az állatokat, "akik" már egészen hozzászoktak az emberekhez. A legtöbbjük kézből is evett. A medvék is kibújtak barlangjukból, s fel-alá futkároztak. Érdekes volt látni, milyen fürgén mozogtak ezek a hatalmas testek. Az elkerített területük felső részén 3 farkas masírozott rendületlenül a kerítés mentén. Lehet, hogy már az etetést várták? A simogatóban látszott az állatokon, hogy itt a kis gyerekkezek nemcsak simogatást visznek magukkal. Igazán gömbölyűségek voltak a kis jószágok. Éppen a vaddisznóknál jártunk, amikor megérkezett az ebéd. Hatalmas kenyereket dobtak a gondozók a vaddisznóknak. És egyszercsak a messzeségből feltűnt sok kis csíkos vaddisznógyerek. Szaporázták léptüket, hogy anyjukkal tudjanak tartani. Egy idő után aztán csak lemaradtak. Csak egy volt olyan merész, hogy a távolságot leküzdve, anyja után szaladjon, s egy jót igyon anyja tejecskéjéből, mielőtt a többiek is odaérnek. Aztán a kenyérből is falatozott. Közeledett a találkozás ideje, még átmentem a madaras részhez, s ott legnagyobb örömömre régi kedves túratársunkkal találkoztam. Az egész kis család együtt. Jó volt újra látni őket. Remélhetőleg nemsokára többször is tudunk majd találkozni velük.

Sajnos Gabi elköszönt tőlünk a park után, így nélküle folytattunk utunkat, kalandjainkat. Egy darabig kellemes séta volt az ébredező erdőben. Itt-ott hóvirág, illatos hunyor mutatta magát az avar között, a sombokrok pedig már pattanásig feszült bimbókkal várták a melegebb napokat. És akkor ... Jancsi északnak fordult, hegynek fölfelé. Itt még semmi gond, hátunkat melengette a nap, a talaj jól járható. De aki fölmegy a hegyre, annak le is kell onnan jönnie! És ha a déli lejtőn megyünk föl, akkor az északin kell lejönni. Ott még csak éppen felengedett a fagyott talaj, de a nedvesség még nem száradt föl, minél többen mentünk az úton, egyre jobban csúszott. Leértünk egy kerítéshez. A kerítés tövében ment a jelzett út. Akarom mondani a jelzés. Mert út nem volt, csak egy csapás, amit a turisták kitapostak. A környéken mintha egy tornádó száguldott volna át, tövestül kifordult fák minden felé. Sajnos az utunkban is, hatalmas gödörrel kényszerítve minket új utak keresésére. A bokaszaggató hegyoldalon sokan megcsúsztak, sajnos P. lába meg is rándult. Sántikálva értünk vissza a Park közelébe. A parkolónál Joli segítségével pillanatok alatt találtunk egy fiatal párt kocsival, akik elvitték Jancsit és Piroskát. Olyan rendesek voltak ezek a fiatalok, hogy egészen a Kossuth térig vitték őket! Hurrá! Vannak még rendes fiatalok (rajtunk kívül is! )!

Most már ez a túra is emlékezetes lesz mindannyiunk számára! Mindennel együtt köszönjük a túrát, jó volt a tavaszi napsütésben együtt lenni kedves régnem és nemrég látott túratársakkal.

Nóra

 

A mappában található képek előnézete Vadas túra