Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Sziporka12

2013.01.02


A túrakiírás szerint találkoztunk a M2 metró Széll Kálmán téri kijáratánál, kivéve a Molnár-hp-t, akik a vonatuk néhány perccel későbbi érkezése miatt jöttek utóbb. Nagy volt a hangzavar, egyrészt a téren felállított zeneszolgáltató torony túlműködése miatt, másrészt a 22 órakor már szinte tetőző rakétázás és petárda-durrogtatás miatt (saját hangomat sem hallottam!). Negyed 11-kor felszálltunk a 21A buszra, amellyel a Normafa vá-ig mentünk.   

Onnan megkíséreltünk a jelzett úton menni az Anna-rét felé, de az út jeges volt.  A réten nemigen volt hó, de az útra letaposott hó nem olvadt el teljesen, hanem egy utálatosan síkos „burkolatot” alkotott. Mivel a síkos úton csak kockázatosan lehetett menni, a nem éppen élvezetesnek ígérkező óvatoskodást és a biztos elesést kerülendő, az autóutat választottuk a János-hegy felé. Arról az autók letisztították a havat-jeget. 

Elértük az Erzsébet-kilátót. Útközben egyáltalán nem kellett lámpát használni, mert a (szinte)telihold olyan fényt varázsolt az erdőbe, hogy zseblámpa fénye nélkül is tökéletes biztonságosan mehettünk. A levegő kristály tiszta volt, a csillagok fényesen ragyogtak. Viszont a főváros felé sűrű, átlátszatlan köd (felhő és füst elegye) akadályozta meg, hogy lássuk a szépségesen kivilágított metropoliszt, Budakeszi felé pedig ezzel ellentétben ragyogóan tiszta volt a levegő, szép fényes volt a látvány.  

A kilátónál a szokott állapot fogadott: a torony zárva, egy szerelmes pár a kilátó háta megett bújva bújt, hómentes száraz a placc és enyhe a levegő. Szép volt a torony csúcsa: a sárga nátrium-fényben két zászló lobogott büszkén. Ettünk, ittunk, majd az éjféli harangszó (rádióból) után élő hangon elénekeltük a magyar Himnuszt. Néhány, addigra odaérkezett turista is énekelt velünk. Örültünk ennek, s annak is, hogy ott fent nem durrogtattak. Koccintottunk, boldog új évet kívántunk, puszilkodtunk, folytattuk az evést-ivást a magunkkal hozott otthoniból. A hölgyek megtartották a tavalyi jó szokásukat: rengeteg finom süteménnyel kedveskedtek. Még palacsinta is volt!

Fél óra múltán lementünk a libegő (hűlt) végállomásához, hogy onnan folytassuk a kirándulást a terv szerint a S+ úton. Azonban a Makkosmária felé vezető utak, azaz a S+ és a P-sáv is olyan síkos volt a ráfagyott hótól, hogy csak csúszkálni lehetett volna rajtuk, kéz-, láb- és nyaktörés állandó kockáztatásával. Volt, aki öt lépés után el is csúszott, szerencsére a réteges ruházat miatt (!?) párnás fenekére.Így azután a túra vezetője kénytelen volt vissza-riadót hirdetni, s elindultunk a Szépjuhászné felé vezető autó-szerpentinen. Ez természetesen nem volt sem meredek, sem síkos, mert ahol még volt is rajta hó, az kásás volt, így nem csúszott. Le is értünk baj nélkül.

Viszont útközben egy visszautasíthatatlan ajánlat érkezett (no, nem emilben): Csaba meghívott mindnyájunkat a hűtőjében lapuló négy pár virslire. A meghívást egyhangú ovációval elfogadtuk. Nem is annyira az éhség folytán, hiszen mint fentebb is olvasható, már jól bekajáltunk,  hanem a szíves invitálás, a meleg szoba és a vidámnak ígérkező hangulat miatt. E nemes meghívással Csaba Barátunk az Új Esztendő Hőse lett, megmentve a megcsonkított túra értékét!  

A gondolatot a tett követte, s bekvártélyoztok magunkat Csabához, ahol valóra váltottuk a „sok jó ember elfér kis helyen” elvet. (Odamenet adtunk egy pofont a természetjárásnak: felszálltunk három megálló erejéig az éjszakai buszra!)

A kis hely adva volt – bár a lakás nagy, de létszám még nagyobb , ami pedig a jó ember mivoltunkat illeti, ezt még senki nem vonta kétségbe (próbálta volna meg!, s ezt a jövőben sem ajánlom, mert aztán megnézheti magát). 

Természetesen annyira jól éreztük magunkat, jól mulattunk és újfent kajáltunk, hogy végül kapkodva kapkodtuk magunkra a sok réteg gúnyánkat, s robogtunk a buszhoz, hogy még a jókívánságot és köszönetet is elkapkodtuk.

A Széll Kálmán téren már lecsengett a nagy szilveszteri dáridó, így kellően hallhatóan tudtunk kommunikálni egymással a BÚÉK-ot teljesítendő. Itt a vége, fuss el véle, szép mese volt, kár hogy vége! Adjon a Mindenható sikerekben gazdag, békés Új Esztendőt, mindnyájatoknak jó egészséget, sok örömet, szerető családot és barátokat, régieket is, meg újakat is!  

Szép erdőt, mezőt, jó levegőt!  

Mindezt kívánja nektek   

Nándi, a Sziporka túra vezetője.