Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Sziporka 11élmény

2012.01.01

Ez valóban az ajándékok és csodák éjszakája volt!

Az első és legfontosabb ajándékot Nánditól kaptuk, mert 2011-ben is vállalta és meghirdette a Szilveszter éjszakai túrát.

Este 10-kor találkoztunk a metro kijáratánál a Moszkva - akarom mondani a Széll Kálmán - téren. 10 órakor már mind a heten ott voltunk, akik elfogadtuk Nándi ajándékát, és örültünk, hogy együtt köszönthetjük az új évet. A téren már nagy volt az élet. Az árusok minden arra járónak kínálták portékájukat. Hangjukkal megpróbálták túlkiabálni a különböző petárdák és tüzijátékok sistergő zaját. Tíz óra után még egy kicsit vártunk, hogy hátha befut még olyan, aki nem jelentkezett előre, de mégis szeretne eljönni velünk. De nem jött senki, így fölszálltunk a 21-es buszra néhány fiatallal együtt, akik már meglehetősen vidám hangulatban mentek bulizni valahova az éjszakába. Azért minden probléma nélkül megérkeztünk a Normafához, ahonnan már gyalog folytattunk utunkat. 

Az erdőben megkapta szemünk a második ajándékot. A hegyoldal tetején, az erdő szélén felejthetetlen látványban volt részünk. Az ég milliárdnyi csillaggal borult fölénk, lábunk előtt pedig a város mintha egy tó lenne, amiben a csillagok tükröződnek. Ilyen gyönyörű, tiszta időt nyáron is ritkán élvezhetünk. Az elmúlt napok szelei kisöpörték a városból a szmogot, s most teljes szépségében és tisztán láthattuk a kivilágítást, s a tüzijátékok fényét. A félhold méltóságteljesen kísérte utunkat a kilátóig, majd éjfél után nyugovóra tért. Szerencsére főként a szerpentinen mentünk, mert az erdőben erősen csúszott, sok gyökeret kellett volna a sötétben kerülni. Mivel a kényelmes úton mentünk, nyugodtan gyönyörködhettünk a csillagokban. Teljes pompájában láttuk a Nagy göncölt, a Kis göncölt, az Oriont, ill. Vadászt, a Fiastyúkot meg a Kassziopéát. No, a többit is láttuk, de azokat már nem ismertük.

A harmadik ajándékot a szívünk kapta az Erzsébet kilátó tövében. Mikor megérkeztünk a kilátóhoz, kipakoltuk, amit hoztunk. Nándi finom borlevest, mások sós süteményeket, forralt bort, teát, egyéb lélekmelegítőt hozott. (Mindenki bőségesen hozott, mert tudtuk, nem tudunk most egy kis vendéglőbe betérni, mert minden helyet már jóval korábban lefoglaltak társaságok.) Kóstolgattunk, iszogattunk, aztán közeledett éjfél. A gongütéseket a rádióból hallgattuk, majd együtt elénekeltük a Himnuszt. A végén kiderült, nem nyolcan, hanem 9-en énekeltünk. Egy kedves fiatalember csatlakozott hozzánk, akivel a pezsgőt is megosztottuk. Elmesélte, miért is van itt most így egymagában. Jó volt találkozni vele Egy közös fotóra is sor került. Hátha máskor is összehoz vele az erdő, a kirándulás szeretete. A jó hangulatban gyorsan telt az idő. Nem sokkal 1 óra előtt azért elindultunk, mert még hosszú út állt előttünk... 

És ekkor kapta a barátságunk a negyedik ajándékot! Egy kanyarnál Csaba, a nagyszerű barát, eltérített minket. Nem kell Budakesziig gyalogolnunk hajnalig, szívesen lát minket, bár nem készült vendéglátásra. Nagyon örültünk neki, mert azért már egyre nehezebben ment a járás. Nándi szerint úgy ment egyik-másikunk, mint három összekötözött csiga. Hm.... Azért még ez a rövidítés is nagyon hosszúnak tűnt. De végül csak megérkeztünk Csaba finom meleg, kényelmes lakásába. Aztán az is kiderült, hogy tegnapról maradt neki lencsefőzelék. Ettünk, ittunk, nagyokat kacagtunk, s egy pillanat alatt már 5 óra volt. Itt az idő a búcsúzásra. Kedves Csaba! Köszönjük ezt az igazi baráti fogadtatást! A járművekre több kevesebb várakozás után föl tudtunk szállni, s mindenki rendben hazaért (remélem)

Ezen az estén csodák is történtek. A csodás találkozáson kívül csodálatos megkerülések. Szilvi szemüvegéből kiesett a csavar. De szerencsére Csabánál, s rövid négykézláb mászás után meg is lett a picike. De a nagyobb csoda velem történt. Még induláskor, néhány saroknyira a lakástól észrevettem, hogy kedves gyönyörű fülbevalóm kiesett a fülemből. Azt sem tudtam, hogy hol történt. Nagyon szomorú voltam miatta, sokáig nem is tudtam igazán szívből vidámkodni. Hazafelé az utolsó 200 m-t apró lépésenként tettem meg, hátha megtalálom a sötétben a sötétkék fülbevalómat. Csoda történt!! Megtaláltam! Kicsit megviselték a forgalom "viharai", de megvan!!!

Azóta is csak azon álmélkodom, hogy az év utolsó éjszakájára mennyi szépség, jóság, csoda jutott nekünk. (Biztos megmaradt az éves keretből) Így könnyű lesz mindannyiunknak elkezdeni a 2012-es évet!