Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Rám túra

2010.10.02

Rám-túra

avagy

Kész ÁtKelés-túra2

Bár nem volt túl biztató az időjárás, mégis heten összegyűltünk Szentendrén a busz pályaudvaron. A pesti buszra fölszállva, még három túratárssal találkoztunk. Az út során sok kellemes emléket idéztünk föl. Pl. Szentgyörgypusztán emlékeztünk a Mogyohó túrára. Jó volt, hogy azok is tudtak emlékezni a túrára, akik nem voltak ott, de olvasták az élményeinket, s látták a fényképeket.

Egy órai út után megérkeztünk Dömösön a postához. Nagy meglepetésre B. Gyula és Zsuzsa vártak minket. Gyors népszámlálást tartottunk. 12-en voltunk. B. Dóra, G. Gyuri és Jutka, H. Kata, M. Laci, N. Erzsi, P. Zsuzsa, S. Csaba, S. Jóska és én.  A posta melletti  "vendéglátóipari egységben" ittunk egy kis "gyorsítót", s vidáman vágtunk neki utunknak. A Szentfa kápolnánál nagyon szép kis pihenőt alakítottak ki. Itt tér el az út a Vadálló kövek felé. De mi maradtunk a zöld jelzésen. Még akkor is, mikor a sárga, majd a piros is eltért. De meg is volt a jutalmunk! A táj átalakult. Az eddigi szép, csöndes, kényelmes erdei út helyett egyre kövesebb helyeken jártunk, a Malom patak völgyében. Sőt, kamatoztathattuk is a múlt héten megszerzett gyakorlatunkat a patakátkelésekben. Aztán az út egyre szűkült, s a kétoldalt emelkedő hatalmas, fenséges sziklaoldalakba épített korlátok segítettek a továbbhaladásban. Volt néhány hely, ahol azonban ez sem volt elég, elkélt Laci segítsége is. A legmeredekebb szakaszokon létrán kellett fölmásznunk. Gratulálok és minden elismerésem azoknak a társaimnak, akik tériszonyuk ellenére eljöttek, és hősiesen végigjöttek velünk.

Mindannyian megkönnyebbültünk, amikor kiértünk a szakadékból. A katlanból kiépített lépcsőkön tudtunk kimenni. 12 óra körül elértük a pihenő helyet, ahol megebédeltünk. Ligeti Miklósnak hála (bár ő nem jött velünk, megkért, vigyek kárpótlásul a társaságnak palacsintát) ettünk finom lekváros palacsintát is. A hegymászáshoz nagyon kellemes volt az idő, de ülni bizony kicsi hűvös volt, ezért rövidesen tovább indultunk. Az erdőben mindenütt láttuk a tavaszi viharok nyomait. Hatalmas fák dőltek keresztbe az úton, alattuk vagy fölöttük kellett átmásznunk. Baj csak akkor volt , amikor a jelzett fa dőlt ki, s így hosszasan keresgéltük a jelzést. De minden jó, ha jó a vége, megtaláltuk a jelzést, s nagyon kellemes úton, az erdőben tettük meg a hátralévő szakaszt. Felejthetetlen, lélegzetelállító élmény volt, amikor egyszercsak véget ért az erdő, a táj kinyílt, s elénk tárult a Börzsöny hegyvonulata, lábainál a Duna hömpölygött méltóságteljesen. Kb. három órára leérkeztünk a dömösi buszmegállóhoz. Itt Gyulától és Zsuzsától elbúcsúztunk, aztán buszra szálltunk. Kellemesen elfáradtunk. A túránk véget ért, de élményeink, a fenséges sziklák látványa, a kalandos útkeresések, a sok nevetés még sokáig elkísér minket a szürke hétköznapokban. Remélem, nemsokára megint találkozunk.

 

A mappában található képek előnézete Rám túra