Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Prédikáló túra

2012.11.04

 

8 óra után pár perccel indult a buszunk Szentendréről. Pilisszentlászlón a végállomáson a szokásos kiskocsmában készültünk az útra, megnéztük a kápolnát, mellette egy kis kirakodó vásárt, s 9 után nem sokkal indultunk gyalog. Népszámlálás és névsorolvasás után kiderült, éppen 20-an vagyunk. A Nap is meg lehetett elégedve velünk, mert barátságosan mosolygott ránk, s ez a mosolya végig kitartott, semmi nem homályosította el fényét.

Nándi telefonált, hogy ő is elindul a 9 órás busszal, majd valamikor, valahol találkozunk.

Gyönyörű, kellemes erdei úton baktattunk fölfelé. Egyre melegebb lett, s egy helyen meg is álltunk, hogy könnyítsünk az öltözékünkön. Sajnos én is. A fél fülbevalóm bánta, pedig sokáig kerestük a fűben.

Az út, s a látvány lenyűgözött mindenkit. 11 körül egy napsütötte réten megálltunk tízóraizni. Pár perc múlva legnagyobb örömünkre pánsíp hangját hallottuk! Nándi utolért minket. Olyan lendülettel jött utánunk az úton, hogy alig bírtuk megállítani.

Dél volt, mire megérkeztünk a Prédikálószékre. A ragyogó napsütésben messzire elláttunk. Megebédeltünk, majd nekivágtunk az "ismeretlennek". Sajnos hárman nem tudták bevállalni ezt az útvonalat, ők másik úton mentek tovább. Aki nem volt még a Vadálló köveken, az nem is tudja elképzelni, milyen "hátborzongatóan" szép, erőt próbáló az út. Bizony volt olyan hely, ahol többen nadrágféken érkeztek lejjebb. De kitartóan küzdöttünk lefelé. Útközben meglepően sok emberrel találkoztunk, akik fölfelé próbáltak a Prédikálószékre menni. Nem igazán tudom, melyikünknek volt nehezebb. A képek talán adnak egy kis ízelítőt az út szépségéről és vadságáról.

Két órára végülis leértünk a Rám szakadék völgyébe. Egy jó pihenő után indultunk a buszhoz, amivel aztán Szentendrére, illetve Pestre érhettünk.

Aki velünk volt, remélem, nem bánta meg ezt az erőpróbát, ami hihetetlen szépséggel párosult.

(B.N)