Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mikulás helyett

2012.12.09

A 2012. december 8-i GÖDÖLLŐI DOMBSÁG túra rövid beszámolója.

Berta Gyula(BGY), Berta Zsuzsa(BZS), Borbás Nóra (BN (Pomáz), Gál György(GGY), Járai Béla(JB), Kovács Ildikó (Mórocz)(KI), Kovácsné Ondok Andrea(KA), Marosy Judit(MJ), Mészáros Ágnes(MÁ),Sáfrán Csaba(SCS), Sárközi Éva(SÉ), Vezekényi Ursula(VU dr.) dr., Vincze Emőke(VE) és a túravezető Bacsó Nándor(BN), összesen 14 fő.

A kitűzött időpontra a máriabesnyői kegytemplom és a 3. sz. főút között elterülő parkolóban összegyűlt a társaság. Vonattal érkezett: BN(pomázi), KI, MJ, SCs, VE.   Gk-val érkezett BGy és BZs, JB és VU dr., KA, MÁ, valamint SÉ és BN(bkalászi), illetve GGY. 

A kegytemplom előtti téren megtekintettük szent Konrád emlékszobrát. Őt a kegytemplom és a szegények életre szóló szolgálatáért XI. Pius pápa avatta szentté. Ugyancsak ott áll a „Meg nem születettek” emlékműve, valamint egy Mária-szobor, amelyet Bory Jenő alkotott, akinek a várát egy korábbi Mikulás-túránk alkalmával volt szerencsénk kívülről látni. Pontban 9.00 órakor bementünk a templomba. Ott a rendkívül nagy tudású és kiválóan kommunikáló Koós Albert okl. gépészmérnök, kutató, a templomot idegenvezetéssel mintegy húsz éve szolgáló 74 éves úr háromnegyed órás ismertetéssel gazdagította ismereteinket. Megtekintettük a nagytemplomot, majd az altemplomot és a Grassalkovich-kriptát. 

Mindegyik igen szépen és gazdagon díszített építmény. Megismertük a történetüket IV. Béla király idejétől I.gróf Grassalkovich Antal építtető kegyes felajánlásán és adományozásán át a napjainkig történő felújításig. (A társaságból többen voltunk, akik már a régen volt korábbi Mikulás-túra során láthattuk, de nekünk is újból nagy élmény volt látni-hallani mindezt.) A templom helyét I.gr.GA – a közelben csodásan elkerülve egy kocsibalesetet –  a harmadik felesége ugyancsak csodás gyógyulása okából tett felajánlása valóra váltására jelölte ki, egy, a XIII. században volt besenyő település templomának romján. (Innen a mai település neve.) A XX. század második feléig kapucinus barátok szolgáltak itt, részükre a templomhoz rendház is épült. Ez utóbbi ma  műemlék, a barátok már mind eltávoztak (szemben a közelben levő női rendházzal, ahol tudomásunk szerint még él néhány igen idős apáca). Az épületegyüttes környezetét szépen parkosították, gondozzák. Évente – Magyarország egyik (hacsak nem a legnagyobb) kegyhelyeként –  százezres számú hívőt fogad a templom búcsúja alkalmából. 

Kb. 10 órakor kezdetét vette a gyalogtúra. Elindultunk a piros sáv, a zöld sáv, a sárga +, a fehér négyszög és a lila m (azaz Mária-út) jelzésű turistajelzéseket követve. Útközben érintettük a Pap Miska-kutat (csordogál a jó víz), a Babati-rétet a nádassal övezett tavakkal, az Istállókastélyt (itt mulattak az egykori, de ma újra működő istállókban tartott lovakkal vadászaton felhevült urak), majd az előzőtől független Lázár Lovas Parkot. Közeledvén ehhez, SÉ hívására egy négylovas hintóval elénk hajtatott Szegedi Gábor neves lótenyésztő szakember az éppen zajló lovasbemutatóról (a távoli ostorpattogás és a vágtató lovak szépsége is hozzátartozott az élményhez). A csapatból BN(pomázi), KA és SÉ hármasunkat  a négylovassal jól körbekocsikáztatta  a dűlőutakon, mindnyájunk csodálkozására és örömére. Útba ejtettük Incső és Máriabesnyő között a temetőben gróf Teleki Pál dr.  magyar miniszterelnök síremlékét, elgondolkodva tragikus sorsán és a kor szörnyűségén. A kocsikázás mellett volt még két említeni való mulatságos esemény. A Mária-út vége felé a túravezető kiosztott 15 fekete pontot azoknak, akik megelőzték a hosszú menetelés közben(ez annyira nem volt mulatságos. A szerk. megj.). Ebből 13 a tvez. kivételével az egész csapatnak járt, mert nem vették észre, hogy átrázta őket (a havas ágakon), nagy ártatlanul lemaradván egy rövid szakasz erejéig. Ez előtt még a havas domboldalon egy havas ösvény lejtőjén KI és BN(bkalászi) egymásnak segíteni akarván az alászállásban, hatalmasat buktak: volt ott hempergés, tigris-bukfenc, szemüveg-röptetés, ijedelem és kacagás…. 

Visszaérkezve a kiinduló helyre, felmentünk a Mater Salvatoris lelkigyakorlatos ház (zárda) büféjébe, ahol barátságos fogadtatás mellett italoztunk és pihentünk a kényelmes fotelekben. Üdvözöltük Éva asszonyt, a ház vezetőjét, aki a  korábbi Mikulás-túránk alkalmával is szeretetteljes  vendéglátónk volt. Így végződött a túra. 

Az időjárás kimondottan kedvező volt: -4/-6 fokos, csendes, talán csak egy kis szakaszon szeles,  száraz levegő, távoli panoráma, valamint 1-5 cm hó az utakon és az erdőkön- mezőkön. 

A hazautazáshoz pedig sikerült mindenkit gk-val Budapest felé fuvarozni, kivéve SÉ-t, aki szülővárosában, Gödöllőn maradt. 

Itt a vége, fuss el véle, szép túra volt – jön a SZIPORKA! 

Mindnyájatokat ölel

Nándi