Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Mecseki túra11

2011.10.17

Ez a fantasztikus 5 nap tulajdonképpen nem is szerdán kezdődött, hanem sokkal előbb, leginkább már szeptemberben, mikor Nándi és Évi körülnéztek a terepen, és időt, fáradságot nem sajnálva mindent előkészítettek. Így aztán az elmúlt héten minden fennakadás nélkül, gördülékenyen zajlottak az események.

1. nap - Belátó nap (október 12. szerda)

Szerdán hajnalban Óbányán még mindenki a szokott életét élte, iskolába, munkába ment. De 9 óra tájban a falu határában feltűnt egy idegen autó, 3 idegennel és sok-sok csomaggal. Nemsokára újabb autó újabb idegenekkel és újabb csomagokkal. Közben az első autó elment, s mikor visszatért, megint jelentősen nőtt a faluban az idegenek száma. Végülis délre már kb. 10 %-kal megnőtt Óbánya lakosságának száma. Az "idegenek" persze mi voltunk, s 13-an érkeztünk. Elfoglaltuk a szállásunkat 3 portán 5 házban. Egy óra után találkoztunk a "főhadiszálláson" az étkezőben. Az idő ragyogó, beláttuk, nincs mit tenni, el kell menni a Belátó-Kilátóhoz. Vajon miért belátó az a kilátó? A falutól kb. 700m-re az erdőben, kis kapaszkodó után már láttuk az építményt. Lehet, hogy azért belátó ez a kilátó, mert belátja, hogy ilyen sűrű erdőben, magas hegyekkel körülvéve nem sok kilátása lehet? No, azért fölmentünk a tetejére. És láss csodát! Már nem csak a kilátó, de mi is belátók lettünk! Beláttunk a faluba, láthattuk szállásadó házainkat! Hát ez csúcs! Milyen kedves humora van az itteni embereknek! És az milyen csúcs volt, mikor Nándi hátizsákjából előkerült a csúcsital! Rövidesen folytattuk utunkat. Nándi határozott léptekkel vezetett le minket a völgyben húzódó jelzett útra, amin rövid poroszkálás után elérkeztünk a vadászházhoz, vagy az - ahogy a legújabb térképek nevezik -  ötösúti kunyhóhoz. A kis ház előtt hatalmas, tágas rét, egy kedves kis fával, aminek a tövében pihenő asztal és tűzrakó hely. Nem véletlen az ötös úti elnevezés. Innen sokfelé lehet tovább menni. Az elkövetkező napokban még többször megpihentünk itt. Mára már nem sok maradt hátra, a Döngölt árkon hazakocogtunk. Jól is tettük, mert Nándi nemsokára indult Katival a vacsoránkért. Óbányán ugyanis nem túl jó az egyetlen vendéglő, ezért Mecseknádasdon rendeltük a Schlossberg vendéglőtől a napi menüket. Mindenki nagy izgalommal várta, milyen lesz a "menü". Minden várakozásunkat felülmúlta! Nándi, Kati és Évi behozott egy hatalmas fazék levest, majd tálcán, tálban a második fogást. A vacsora bőséges volt, még maradt is. Hét óra után pedig összegyűltünk a főhadiszálláson egy hatalmas kártyapartira. Itt a kártya mellett kis süti és nem kis itóka emelte a hangulatot. Tíz órakor mindenki hazament, hisz másnap 8-kor már indulunk is az erdőbe, a leghosszabb túrára. De...

2. nap - Váratlan nap (október 13. csütörtök)

A csütörtök reggel váratlanul sűrű esővel köszöntött ránk. Béla már korán elindult Dombóvárra, hogy elhozza Ursulát is. Ők majd később csatlakoznak hozzánk. Mi többiek időben-rendben útra készültünk, de mikor összegyűltünk, Nándi közölte, ez a váratlan eső a napunkat is váratlanná(?) tette. Néhányan nem is maradtak tovább velünk, kimentek az esőbe. Mi pedig nem szomorkodtunk, örültünk, hogy együtt lehetünk, talán folytathatjuk a tegnapi kártyacsatát. Aztán váratlanul betoppant Zsuzsa is. Sajnos csak egyedül, de így pillanatok alatt tudtunk neki helyet biztosítani a Tulipános házban. Nemsokára "hírnök jő, s pihegve szól": Fél óra múlva szeretettel vár minket az Illatos ház tulajdonosa, kinyitja nekünk az üvegmúzeumot, utána pedig mehetünk a fazekashoz! Így is lőn. Erzsike bevezetett minket a házba, ahol sokmindent megtudtunk a falu múltjáról, jelenéről s reménybeli jövőjéről. Jelenleg egy szobában vannak üvegtárgyak, fazekastárgyak és régi használati eszközök, öltözékek, de lesz majd egy faluház, ahol mindennek meglesz a méltó helye. A falu kevés számú lakosa összefog, hogy szépítsék, építsék településüket, hogy még vonzóbbá tegyék az itt lakóknak és a látogatóknak egyaránt. Innen átmentünk a fazekasmesterhez, aki nagy barátsággal fogadott minket. Megmutatta a műhelyét, és bemutatta, hogy is készül egy kis váza. Az asztalon a kész munkái közül válogathattunk, néhányan vettek is belőlük. Közben örömmel nyugtáztuk, hogy a műhely ablakán besütött a nap...

A látogatás után Nándi új találkozási időpontot tűzött ki, délben indulunk, bár váratlan események miatt napunk váratlan lett (már nem láthatjuk Máré várát), azért a Cigány-hegyre fölmegyünk. Alig 10 km, nem nehéz, bíztatott minket gondos túravezetőnk. Gyönyörű patakvölgyben, az Óbányai völgyben kezdődött az utunk. Nagyon hiányoltuk geológus túratársainkat, mert a patakmeder különös képződményeket engedett látni. A legizgalmasabb talán a Ferde vízesés volt. Rövidesen beértünk Kisújbányára, és itt majdnem véget ért a túránk. Ugyanis egy pillanatra betértünk a Klumpás büfébe. (Itt Nándi értesíteni akarta Béláékat, hogy ők is térjenek be a büfébe, de váratlanul kiderült, hogy nincs térerő.) Az egy pillanatból talán két óra is lett. Mert a büfé tulajdonosai hihetetlen vendégszeretettel, fantasztikusan finom "csemegékkel" vártak minket: Kenyérlángos szegényen vagy gazdagon, sült kolbász házi kenyérrel, meggyes és túrós rétes, ráadásként szekszárdi vörösbor. A rétest már nem bírtuk sem kivárni sem megenni, de elindulni is csak nagyon nehezen sikerült. Mindenki pukkadásig lakott. De a társaság lelkesedése nem ismert határt, már csak azért sem, mert közben újabb váratlan esemény történt. Nándi egyszercsak váratlanul elővette a sípját és megfújta. A háziak érdeklődve néztek ránk, mi volt ez. Mondtuk, hogy ez az a jel, amit ha a túratársak közül bárki meghall, azonnal a hang irányába indul, mert tudja, hogy a hang forrása csak Nándinál lehet. Mi pedig most várunk két túratársat, akik később indultak. Hitték is nem is a magyarázatunkat. Annál nagyobb volt a meglepetésük, amikor néhány percen belül (számunkra nem) váratlanul megjelent Ursula és Béla. Éppen a faluháznál voltak, amikor meghallották a sípot. Így már semmi kétségük sem lehetett, hogy jó helyen járnak. Szóval jó hangulatban és teli pocakkal vágtunk neki a Cigány hegyre vezető útnak. Kissé meredek volt, de fölértünk a kilátóhoz, ami már nem belátó volt! A gyönyörű napsütésben, tiszta időben messzire elláthattunk. A délelőtti esőnek jóformán már nyoma sem volt. Az úton azért bőségesen akadt vendégmarasztaló sár, amitől aztán egy-egy szárazabbnak tűnő útszakasz előtt igyekeztünk megszabadulni. A további utunk egy darabon Tolna és Baranya megye határán tölgyek között vezetett. Egyszercsak váratlanul a távolban fehér foltokat láttunk a tölgyesben. Vajon mik lehetnek ott? Nemsokára megtudtuk. Egy pásztor terelgette az erdőben a nyáját (560 juh, 20 kecske, 1 Fickó kutya), a juhok élvezettel ropogtatták a makkot.

Szerencsére a nap további részében semmi váratlan esemény nem történt, így békésen ehettük ma is bőséges vacsoránkat (bár a kenyérlángos után....), majd összegyűltünk a szokásos kártyapartira. Aki nem kártyázott, sétált egyet a kellemes estében és gyönyörködhetett a teliholdban.

3. nap - Zengő nap (október 14. péntek)

Reggel vidáman ébredtünk, a nap ragyogó mosollyal köszöntött minket. De a ház elé kilépve megfagyott a lehelet is. Minden deres, a kocsik ablaka befagyva. De ez sem tartott vissza minket. Pontosan 8-kor mindenki készen állt a napi túrára. Judit kivételével - aki Pécsre ment - az egész társaság elindult a Döngölt árkon fölfelé. Nándi felkészített minket, hogy ez lesz itt tartózkodásunk alatt a leghosszabb túránk úgy vízszintesen mint függőlegesen. Ennek megfelelően tempósan vágtunk bele. Nem is volt baj, mert bár szikrázó napsütés volt, de csípős hideg. Nemsokára elértük az ötös úti kunyhót. A kis fát már ismerősként üdvözöltük. Innen rövid pihenő után délnek fordultunk a jelzés mentén. Két, eddig ismeretlen jellel is találkoztunk itt. Egy ferde, kétszer áthúzott sárga nyíllal, ami a Magyar zarándokút jele és a Skóciai Szt. Margit úttal. Mi a Z+ jelzésen mentünk egy darabig, aztán a Réka völgyön át elértük a Zengő követ, ahol sikerült meggyőznünk a kishitűeket is, hogy érdemes följönni a Zengő tetejére. Nándi nem győzött álmélkodni, milyen remek tempóban haladunk. Igen kemény kapaszkodón kellett megközelítenünk a csúcsot, ami 682 m magasan van. Utunkat néhol kidőlt fák keresztezték, amik néha nehézséget jelentettek, néha kis pihenőket engedtek. Itt megint volt csúcsital! Béla még a toronyba is fölmászott, s onnan nézett szerteszét. Jó messzire elláthatott a tiszta időben. A friss idő miatt nem maradtunk sokáig fönn, vágytunk kicsit szélcsendesebb, napsütötte helyre. Nemsokára egy esőházhoz értünk, ami olyan volt, mint egy busz. No, itt volt "buszital". Csuda jókedvűen indultunk tovább. Meg sem álltunk a Szamár pihenőig. Innen már tényleg csak egy ugrás az ötös úti kunyhó, onnan pedig már szinte csukott szemmel is hazatalálunk. Négy óra előtt otthon voltunk. Jól éreztük magunkat, de azért elfáradtunk. De fáradhatatlan túravezetőnk szokás szerint ilyenkor kocsiba ül, s elmegy a társaság vacsorájáért. Úgy tűnt, a vendéglősök is tudták, milyen nehéz napon vagyunk túl, mert igazán sok és jóízű lencselevest adtak. Még azok is bőségesen ehettek belőle, akik nem fizettek be a vacsorára. Este aztán a szokásos kártyapartival ért véget a napunk.

4. nap - Találkozások és búcsúzások (október 15. szombat)

A Zengő túra után néhány túratársunk úgy gondolta, azt már úgysem lehet felülmúlni, ezért ma nem indulnak velünk a Réka várba. Zsuzsi és Eszter délben hazautazik, Judit, Kati és Csaba a délelőttöt a faluban töltik. A társaság szomorúan vett búcsút a két hazautazótól, a többiekkel pedig megbeszéltük, hogy dél körül legyenek Kisújbányán, mi is arra tartunk. Így átmenetileg tőlük is elköszöntünk.

Végtelennek tűnő országút-járás után egy kellemes pihenővel találkoztunk. Itt gyűjtöttünk erőt a továbbiakhoz, bár nem tudtuk még, mi vár ránk. Rövidesen olyan meredek útra tértünk, ami vetekedik a Zengőre vezető úttal. Még az volt a szerencse, hogy nem kellett 682 m magasra menni, csak 310 m-re. A sűrű erdőben végül megtaláltuk a vár romjait. Egy kicsit megálltunk, emlékeztünk az ősökre. Innentől kezdve kellemes séta várt ránk. Az erdő hihetetlenül szép, békés, az idő csodálatos. Béla Ursulával és Zsuzsával tett egy kis kitérőt (megmutatta nekik a Belátó Kilátót). A szokásos ötösúti kunyhónál megpihentünk, aztán mentünk Kisújbánya felé, hogy időben odaérjünk a Klumpás tanyához. Gondolkoztunk, vajon az otthonmaradottak mikor érnek Kisújbányára. Aztán legnagyobb meglepetésünkre abban a pillanatban, ahogy megérkeztünk a Bodzás patak partjára, abban a pillanatban értek oda Judit, Kati és Csaba is. Egy körúti randevú nem sikerülhetett volna pontosabban, mint itt az erdő közepén valahol.

Innentől kezdve már együtt mentünk a kedves Klumpás tanyához. Mikor megérkeztünk, régi ismerősként üdvözöltek a szívélyes házigazdák. Most már óvatosabbak voltunk, nem mindenki evett egész kenyérlángost, hagytunk helyet a rétesnek is. Közben folyamatosan jöttek más turisták is. Örömmel nyugtáztuk, jó forgalma van ennek a barátságos kis büfének. A nagy nyüzsgés, sokfajta rendelés ellenére a fiatal háziasszony egy csöpp kapkodás nélkül, türelmesen, fürge mozdulatokkal tette a dolgát. Én csak ámultam-bámultam, hogy tudja ezt csinálni, hogy nem téveszti össze a folyamatokat, mindenről tudja, mikor kell betenni, feltenni, kivenni, levenni. Evés-ivás közben élveztük az októberi napsütést. Most már igazán elbúcsúztunk házigazdáinktól, mert egy darabig biztosan  nem találkozunk. Testileg-lelkileg felfrissülve indultunk haza. Útközben megnéztük a kisújbányai kis kápolnát is. A patak mentén mentünk visszafelé. Újból megcsodáltuk a réteges köveket, a Ferde vízesést. Megpihentünk a Pisztrángos tavak partján, amikben sajnos már nincs pisztráng. De az óbányai lakosok nem nyugszanak, szépíteni, építeni akarják kis patakukat. Ahogy a falubeli életet láttuk ma reggel, biztosan sikerül is nekik. (Ugyanis egész héten alig találkoztunk emberrel, de ma, szombaton a szállásunkkal szemközti háznál kora reggel megjelent vagy tíz férfiember, s együtt szedték le a házról a cserepeket. Mint később megtudtuk, ők mind falubeliek, többségük rokon, de volt koma is.) 

Már 4 óra előtt hazaértünk, s bár egy csöppet sem voltunk éhesek, elhatároztuk, hogy tartunk egy búcsúestet valahol. Sajnos a helyi vendéglátóipari egység erre alkalmatlan, Mecseknádasdra kell mennünk. A Bagoly csárda lett a szerencsés kiválasztott egy nem rövid kiválasztóshow után. Három kedves túratársunk lemondott az esti alkoholról, hogy a többieknek ne kelljen az éjszakában 7 km-t gyalogolni, elvittek minket kocsival. Pontosan 6-kor meg is jelentünk a csárdában. Már megterítették számunkra az asztalt. Mindannyian magunk elé vettünk egy-egy étlapot, annak ellenére, hogy a kiválasztóshow alatt a többség azt mondta, ő nem akar semmit enni. Na, ehhez képest....

Még jó időben hazaértünk, így volt lehetőség egy búcsú kártyapartira. Közben Jutka és Gyuri is elbúcsúzott, mert ők másnap reggel korán indulnak.

5. nap - Köszönet (október 16. vasárnap)

Szomorú szívvel néztük a szép napsütést, a barátságos hegyeket. Vége. Ez már a csomagolás, hazautazás napja. Úgy tűnik, Béla sem nagyon akart beletörődni, hogy nem mehet mostanában többet a mecseki hegyek közé, mert Ursulával együtt nekivágott egy utolsó útnak. Az ittmaradók még egy utolsó sétára indultunk a faluban. A szemközti ház teteje tegnap este elkészült, hála az összefogásnak. A Kéktúraház gazdája aprította a téli tüzelőjét, a szomszéd segített a fűrészével. Egy másik háznál a falat vakolták. Jó volt látni a mai világban egy olyan falut, ahol kicsi pénzből, sok munkával, összefogással igyekeznek egyről a kettőre jutni. Jutkáék elmesélték, hogy tegnap délelőtt sétáltak a faluban, s az egyik ház kertjében gyönyörködtek, mikor kiszólt a tulajdonos, kedvesen behívta őket, megmutatta kaktuszgyűjteményét, kertjének szépségeit, s alig akarta tovább engedni őket. Manapság már nagyon kevés helyen lehet ilyent tapasztalni. Már csak ezért is érdemes idejönni.

Nagyon köszönjük Nándinak, hogy elvitt minket ebbe a gyönyörű faluba, és Évivel együtt ilyen alaposan előkészítették ezt az öt napot.                                                                                        

 

Nóra          

  dscf1400.jpg

 

 

 

A mappában található képek előnézete Mecsek11

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.