Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

László túra

2013.09.23

Ragyogó napsütésben szálltunk föl vasárnap a buszra Szentendrén. Kb. egy órás buszozás után Lepencén leszálltunk, s megszámoltuk magunkat. Heten mint a gonoszok, de nem féltünk, mert volt egy férfikisérőnk is, Elemér személyében. A gokart pályán rendeztük sorainkat, szedtünk mogyorót, s nagy lendülettel nekivágtunk az útnak. Mivel jó előre "megfenyegettem" a társaságot, hogy az eleje kutya kellemetlen lesz a meredek hegyoldalban kapaszkodva, így mikor 20 perc szenvedés után véget ért ez a rossz út, mindenki meglepődött, hogy csak ilyen rövid volt. Innentől már csak emelkedett az út, de nem volt probléma, mert kedvünk is emelkedett volt, jókat beszélgettünk, nevettünk, észre sem vettük, s már a pihenőhöz értünk. Itt jól beebédeltünk, élveztük a simogató napsütést egyszál rövidujjúban. Induláskor biztos léptekkel elindultam az úton, mikor Marika utánam szólt, hogy ő a zöld jelzést (amit egész úton követünk) ott fönt, a hegyen látja. Na, és akkor innentől még meredekebben kapaszkodtunk, de megérte, mert rövidesen fölértünk a gerincre, s elénk tárult Pilisszentlászló. Hegykoszorúval körülvéve húzódik meg a település a mélyben. Különleges látvány.

Mikor beértünk a központba, éppen indulóban volt a busz Szentendrére. Az elől haladók kérésére a busz megvárta a hátul jövőket is, így a tervezettnél egy órával előbb meg is érkeztünk Szentendrére. A fényképen látszik, mindenki épségben és jókedvűen. Remélem, máskor is együtt túrázunk.