Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Különtúra

2011.02.27

Zsuzsával és A. Margóval szombaton (26-án) elmentünk első kedvenc helyemre, a Szurdokba. Margó és Zsuzsa még nem jártak ott. Én is kíváncsi voltam, milyen télen a sok átkelés. Nagyon jól indult a nap. Szikrázó napsütés ébresztett. A buszmegállóban rengeteg ember. Zsuzsa meg is kérdezte, hogy másnak is szóltam-e, hogy ennyien összegyűltek. Később kiderült, a többiek (bár akadtak ismerősök is) nem velünk akartak jönni.

P.Szentkereszt központjáig mentünk. A Felső kocsmában "szerelvényigazítás", "üzemanyag"felvétel után megnéztük távolról kedves helyeimet: A Pilis elefántszerű, simogatni való hegyhátát, elképzeltük, hogy egy órányi sétaút után eljutnánk a Boldogasszony kápolnához, s onnan akár a Pilis tetőre egyenesen föl is juthatnánk. De mi a Szurdokba megyünk most.

A Szurdokban elképesztő látványban volt részünk. Sehol hó, szikrázó, melengető napsütés, s a patak medre hófehér a vizet takaró jégpáncéltól. A képek egy kicsit ízelítőt adnak talán a hangulatból.

A Szurdok aljához közel másfél óra után értünk. Itt találkoztunk egy turistával, aki mesélt a Szurdokról, a mészégető boksákról, életéről.

Mivel még fiatal volt az idő, nem szálltunk buszra, hanem a kék sáv jelzésen a Hosszú hegy mellett mentünk Csobánka felé. Mit tesz a megszokás! Kellemes, lankás úton mentünk, s hiányérzetünk támadt. Nem kellett egyszer sem patakon átkelni, köveken, fatörzseken egyensúlyozni. No, a természet rövidesen kárpótolt mindenért. Kikerülhetetlen "mélysártengeren" vezetett az utunk egy idő után. Aztán egyszer csak kinyílt balról a táj, megláttuk az Oszolj meg a Kevélyek csúcsait. A Szentkúti forrás bejárata előtt megpihentünk, s gyönyörködtünk a látványban. Lementünk a forráshoz, megnéztük a kápolnát kívülről-belülről. Aztán már csak a buszhoz kellett mennünk. Kellemesen elfáradtam, gondolom Margó és Zsuzsa is.

Nóra

 

A mappában található képek előnézete Különtúra