Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Körtortúra

2013.04.20

Hála Ligeti Mikinek (akivel bejártam a túrát), nem lett teljesen kör, csak tortúra

A Nyugatiban fölszállt a vonatra:Bacsó Nándor, Borbás Lászlóné, Buják János, Gál György, Kahotek Tünde, Pápayné Zsuzsa,  Sáfrán Csaba, Sárközi Éva, Sárközi Elemér, Szebenyi Laci, Vezekény Ursula. A vonat időben, rendben elindult 8:07-kor, s megérkezett Nagymaros-Visgrádra 9 után pár perccel. Meglepetésünkre Sárosi Piroska várt minket!! Mivel a vonat végén szálltunk föl, előre sétáltunk a peron elejére, és a Fő téren lesétáltunk a Duna partra. A Fő téren heti vásár volt. Ínycsiklandó kolbászok, sonkák, sajtok, mézek, lekvárok, zöldségek, egyéb apró háztartási eszközök kínálgatták magukat. Itt találkoztunk Járai Bélával, aki kiment a telekre, hogy meglocsolja a frissen vetett fűmagokat. Sőt, nemsokára Berta Zsuzsa és Gyula is csatlakoztak hozzánk. Miután szerencsésen átverekedtük magunkat a vásári forgatagon, elértük Kittenberger Kálmán mellszobrát. Itt kedves(?) túravezetőnk egy kis előadást tartott Kittenberger Kálmán életéről, aki 38 évig lakott Nagymaroson. E kis kitérő után betértünk egy Duna parti büfébe, s ott finom lángost, kávét, sört fogyasztottunk. Közben élveztük a kilátást, s a Duna halk, megnyugtató csobogását. Negyed 11-kor fájó szívvel, de vidáman hagytuk ott a helyünket. Ezután következett a mai nap legnehezebb szakasza. Föl kellett másznunk a K+ jelzésen Kövesmezőre. Itt egy negyed órát pihegtünk, s gyönyörködtünk a kilátásban. Útközben tavaszi héricsek, hunyorok, ibolyák, salátaboglárkák és még sok-sok kedves tavaszi virág tették élvezetessé utunkat, ami Törökmező felé már nem volt túl nehéz. Törökmezőn hatalmas diáksereg táborozott. Futottak, játszottak, vidámkodtak. Mi is letelepedtünk, ki az árnyas fák alá, ha még jutott hely, ki pedig a jó hűvös étteremben. Itt ebédeltünk, ittunk. Egy órás pihenő után 2-kor indultunk a Békás rét felé, majd pedig a Toronyaljai Horgásztóhoz. 3-ra oda is értünk. A tó körül sétáltunk kicsit, beszélgettünk, majd a 15:47-es busszal lementünk Vácra. Kismaroson elbúcsúztunk Zsuzsától és Gyulától, Vácon pedig Piroskától. Mi többiek pedig kimentünk a vasútállomásra, ahol éppen megérkezett a pesti zónázó vonat. Így már 5 óra előtt a Nyugatiban voltunk.
Kellemesen elfáradtunk, jó volt. Az időjárás is segített, szinte már túl meleg is volt!

Két hét múlva Béla vezet túrát a Börzsönyben.

(B. Nóra)