Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Kedves túra

2011.10.04

Nagyon kíváncsi voltam, hogy ki lesz az a hős bátor, aki a 600 m-es szintkülönbség és a korai indulás ellenére elkísér vasárnap a Kedves túrámra. A nap bátorítóan mosolygott. Nem is csalódtam. A vonatnál 8-an gyűltünk össze (H. Kata, M. Laci, L.Andi, P. Zsuzsa, S. Csaba, S. Elemér, S. Jóska), Béla telefonált, hogy ők Diósjenőn csatlakoznak hozzánk. Nagy örömünkre a diósjenői vasútállomáson tárt ajtókkal várt a resti, mi pedig nem voltunk restek és megalapoztuk a nap hátralevő részére a komfortérzésünket (szerelvényigazítás, mosdó) és jó hangulatunkat (körte, kávé, egyéb)

Az állomáson készült egy kép, hogy dokumentáljuk, hányan is indultunk el. Jókedvűen, frissen vágtunk neki az útnak. Rövidesen kiértünk a faluból, és erdei úton folytattuk utunkat. Mindenütt látszott az erdőben, hogy nagyon régen volt eső. A fák levelei szomorúan lógtak lefelé, a bokrok, füvek, virágok zöldje a rárakódott sok portól bánatos szürke. Nemsokára elértük a Kámori völgyet, amiben egy patak folydogált. A völgyben mentünk tovább. Itt már kicsit frissebbek voltak a növények. Kicsit eltávolodtunk a pataktól, s egyszercsak ha megálltunk, és elhallgattunk, valami neszt hallhattunk. Mi lehet ez? Ó, a patak hívogat minket csacsogó csobogásával, menjünk közelebb, nézzük meg szépségét! Így is lőn. Meglepő mélységben kanyargott a víz. A parton pedig a fák igyekeztek ellenállni a patak árjának, hosszú, vízszintesen elnyúló gyökereiket láthattuk, amik közül a víz már kimosta a földet. Kicsit odébb pókok 2-3-4 m távolságban álló fák közé feszítették ki a hálójukat, várva a víz felé repülő kis rovarokat, s kölcsönösen meglepődtünk, mikor mi akadtunk fönn a hálóban!

Az út egyre meredekebben ívelt fölfelé. Egyre kevesebbet beszélgettünk. Aztán végre találkoztunk a S jelzéssel, ami nyílegyenesen vitt föl a Kámor tetejére. Szerencsére útközben találtunk egy gyönyörű kilátású helyet, ahol végre szusszanhattunk, ehettünk, ihattunk és ihattunk. Fölfrissülve értük el a Kámor tetejét, s egy barlangot. L. Andi elmondta, hogy ez a barlang elnyeli a vizet, de nem lehet víznyelő, merthogy a Kámor vulkanikus eredetű andezitből van, ott pedig nincs víznyelő barlang, csak vizet nyelő van.

Innentől kezdve már lefelé mentünk. Rövidesen elértük az Oroszi Závoz pihenő helyet egy magaslessel, réttel. Azért Oroszi Závoz, mert a Kámor Nagyoroszi felőli oldalán van Závoz. A Kámor Diósjenői oldalán is van Závoz. Závoz szláv eredetű szó, meredeken felfelé vezető utat jelent. (Tanúsíthatjuk, az elnevezés találó.) Itt ebédeltünk, napoztunk, pihentünk. Ebéd után még egy kicsi emelkedőnk volt, de nem volt vészes. A kezdeti friss tempó mindenkit felgyorsított, lefelé már nem tudtunk lassítani, így közel fél órával a vonat érkezése előtt már az állomáson voltunk. Szerencsére, mert így meg tudtuk hallgatni Laci történeteit a sínekről, a sínek fáradtságáról, s annak következményeiről.

A vonaton Diósjenőn Béláéktól elköszöntünk, mi pedig Vácon próbáltunk följutni a Pestre menő vonatra. Sikerült mindenkinek, sajnos nem közel egymáshoz, de mindenki kapott ülőhelyet is.

Remélem, aki eljött nem bánta meg, s most már nekik is kedves lesz a Kedves túra.

Nóra

 

A mappában található képek előnézete Kedves túra (Kámor)