Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Hegyes túra

2011.09.03

Már reggel 9-kor hegyesen sütött a nap a Hegyes túra lelkes résztvevőire a zebegényi vasútállomáson. Bár mára is nagy hőséget ígért a meteorológia, 14-en mégis vállalkoztak a megmérettetésre. Á. Illés és Helga, B. Joli, Cs. Teri, G. Gyuri és Judit, K. Tünde, K. Nóra, K. Samu, Lukács Andrea, S. Csaba, S. Jóska, Z. Edit. A 14. én voltam, bár kedden, mikor L. Miklóssal bejártuk a tervezett útvonalat, fölmerült bennem, hogy jobb lenne, ha a vasútállomáson megmutatnám, merre kell menni, s mennének egyedül. Mert kedden már tudtam, milyen megpróbáltatások várnak ránk. Brrr... Zebegényben Joli döbbenettel értesült arról, hogy a kiírt 250m helyett 450 m a szintkülönbség, amit le kell küzdenünk. Na, azért mindannyian elindultunk a S+ jelzésen. Egy nagyon kellemes út vezet ki Zebegényből a sínek mentén, közel a Dunához. A fák között mindig felcsillant a víz megnyugtató zöld felszíne. Szemben pedig a Visegrádi hegység domborulatai. Az út szép lassan egyre meredekebbé vált. Mikor már úgy éreztük, lassan itt a vég, mindig akadt egy pad, ahol szusszanhattunk egyet, s gyönyörködhettünk a reggeli napfényben fürdő tájban. Nekem legkedvesebb a Dobozi orom tetején egy fiatal tölgyfa, "aki" láthatóan igyekszik minél jobban kapaszkodni a sziklás földbe. Útközben szedret és somot szemezgettünk, ezzel is oltva kicsit a szomjúságunkat. Fél 12-re megérkeztünk a Szt Mihály hegy csúcsa alá. Itt már hiába kecsegtettem túratársaimat azzal, hogy egy kényelmes kőpad várja a csúcslátogatókat, senki nem vállalkozott a csúcs meghódítására. Megkerültük a hegyet, 40 m szintet spórolva, s a Szt Mihály nyeregből vágtunk neki utolsó 40 m-es emelkedőnknek. 12-re Hegyestetőn voltunk, a Julianus barát toronynál. Itt egy órás pihenőt tartottunk. Ettünk, ittunk, fölmentünk a kilátóba. Itt meglepetésünkre erre is láttuk a Dunát, meg az ellenkező irányban is. Bizony kellett a térkép segítsége, hogy el tudjuk képzelni ezt a hihetetlen dolgot. Egy órakor tovább indultunk, de már csak lefelé!!! Kövesmező érintésével a K+ jelzésen leereszkedtünk Nagymaros-Visegrádra. Mivel még több mint fél óránk volt a vonat indulásáig, kerestünk egy vendéglátóipari egységet. Azaz kettőt, mert volt, aki nem érte be a fagyival, sört is kívánt. Az egy utcával odébb volt. De megérte. Igazán kellemes volt a Bethlen söröző. Árnyas fák alatt ittuk 6-an a jéghideg sört, ill. G.Judit a vizet.  Nagyon jó volt végre kényelmes székben ülni. Fölfedeztük, hogy nem messze van a Duna. Csaba rájött, hogy nem fontos nekünk 3-kor már a füstös meleg Budapestre vonatozni, mehetünk a következő vonattal is. Jé, valóban. Gyorsan telefonáltunk a többieknek, hogy ne várjanak, mi csak később megyünk. Kihörpintettünk söreinket, s lesétáltunk a Duna partjára. Néhányan bele is gázoltunk a finom vízbe. Visszafelé megint a söröző előtt vitt az utunk, így megint meg kellett pihennünk.  De azért a 4 óra 10-es vonatot már elértük. A vonat száguldott velünk, s a jó hangulatú, sok kacagással tarkított beszélgetés közben gyorsan hazaérkeztünk. Nagyon kellemesen elfáradtunk, bár Judit azt mondta, hogy ő 30 évvel ezelőtt járt utoljára a Hegyestetőn, s az elkövetkező 30 évben sem szeretne újból fölmenni.  

Végül a Nyugati pályaudvaron megláttuk egy következő túraútvonalunk járművét. Ki jön velünk???

dscf1191.jpg

Nóra

 

A mappában található képek előnézete Hegyes túra