Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gyalog Bélával

 

Gyalogtúra a PILISBEN

Visegrád(rév) – Tahi híd

között

 

Május 7-e megint emlékezetes nap lesz Béla jóvoltából, aki ezen a napon különleges magasságokba vezetett minket. Úgy hirdette Béla a túrát, ez nem könnyű. Ennek ellenére (vagy éppen ezért) 17-en összegyűltünk. A buszmegálló már régi kedves ismerősünk a Völgy túrákról. Most egy kiskocsmában tartottuk első pihenőnket a tatarozásra váró szép kis templom tövében. Szigorú de jóságos túravezetőnk 10 óra után véget vetett kellemes időtöltésünknek a melengető napsütésben. Most egy kis kaptató jön figyelmeztetett Béla. Hogy legyen miért szusszannunk időnként, az út mentén egy nagyon szép kis keresztút vezetett minket. Mire végére értünk, nemsokára a várva várt parkolóhoz értünk. Itt egy negyed órát nézelődhettünk. Amikor útnak indultunk, Béla figyelmeztetett, hogy most egy kicsit fölfelé fogunk menni. Így is lett. A nyári bobpályát elhagyva, megint kaptunk figyelmeztetést, most hosszasabban megyünk fölfelé. 12 óra körül elértünk a gyönyörű Sóstói rétre. Itt kaptunk kis ebédszünetet. A nap hétágra sütött, az égen egy kis felhő sem szakította meg a ragyogó kékséget, a közelben egy kis tavacska gyűjtötte össze a szépséges kis szitakötőket, akár az egész napot el tudtuk volna itt tölteni. De muszáj indulni háromnegyed egykor, mert még hosszú út áll előttünk. Most egy kicsit fölfelé fogunk menni - figyelmeztetett Béla. Mi pedig mentünk. Aztán hirtelen egy kanyar jobbra, s a lélegzetünk is elállt a látványtól, ami elénk tárult! A Borjúfő kilátóhely megéri a fáradságot. Igen, tudjuk, innentől egy kicsit fölfelé fogunk menni! A következő szépséges rét a Vízverés nyerge volt. Itt csak azért kellett megállnunk egy-egy pillanatra, mert az ide befutó 4 úton 5-6 túracsapat érkezett éppen. Hihetetlen forgalom volt az erdei utakon. Mindenki barátságos, széles mosollyal közeledett. Aztán kicsit fölfelé tartva elértük az Úr asztal oldalt.  Hangulatos erdei út vezet az Urak asztala oldalában. Rövidesen elértünk a Pap-réti elágazáshoz. Itt Ili, Margó és Misi elbúcsúztak tőlünk, s Pilisszentlászlónak vették az irányt. Mi pedig egy kicsit fölfelé tartva folytattunk utunkat Tahi felé. Szebbnél szebb, hangulatos napsütötte rétek mellett vezetett utunk. Gyönyörű virágok illatoztak mindenfelé. Néha a fák között ki tudtunk nézni, s leláttunk a Dunára. De ha a másik oldalon is ki tudtunk nézni, ott is a Dunát láttuk!!! Már úgy éreztük közeledünk Tahi felé, de még mindig fölfelé mentünk. Hogy is lesz ez? A Dunapartig fölfelé, aztán majd lifttel le? Béla megvigasztalt minket, hogy igen, majdnem. De azért aztán kitalált egy másik utat. Szerpentinen mentünk lefelé. Így jól teljesíthető volt. Azért mindenkinek megkönnyebbülés volt, mikor leértünk az országúthoz. Majd' fél órát vártunk a buszra, de így legalább volt idő néhány üdítő kortyra egy kis kocsmában.

Kedves Béla! Nagyon köszönjük ezt a napot! Végre egy igazi, egész napos túra!!

Nóra