Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Bélával

2011.02.12

Béla túrája ragyogó napsütésben indult. A megjelölt találkahelyekre minden irányból érkeztek kedves túratársaink. Jónéhányan az aquincumi vonatmegállónál találkoztunk. Béla jóvoltából Évi is utazhatott ezzel a szép piros vonattal.

Bár arra számítottunk, hogy Vörösváron egy szokásos kocsmai "szerelvényigazításunk" lesz, de sajnos a kocsmát zárva találtuk. Ennek ellenére vidáman vágtunk neki a városnak. Meg is kaptuk a jutalmat, találtunk egy benzinkutat. Itt aztán testileg-lelkileg felfrissülhettünk. Nemsokára Pilisszentiván kedves utcái tűntek fel, s a szép kis fenyőerdő mellett mentünk tovább. A fák között beszűrődött a nap érdekes fényjátékot adva. Távolról láttuk az Ördög-tornyot, ahova érdemes lenne egyszer elmenni, mert ott nyílik

A pilisi len

len

Magyarországon a Duna – Ipoly Nemzeti Park területén, a Szénások védett, napsütötte lejtőin él egy kicsi, sárga növény.

Borbás Vince, /1844-1905/ akit az egyik legnagyobb botanikusnak tartanak, s a Budai – hegység flóráját kutatta, a Természettudományi Társulat 1897. január 13-án tartott ülésén mutatta be. Az egész világon egyedül ezen a területen található, hiszen más vidék nem biztosít neki hasonló klímát, sem azt a gombafajt, amely nélkül képtelen élni.

Ez a növény a „pilisi len.” Minden darabját számon tartják, összesen negyvenkétezret.

Utunk a Hosszú árokban vezetett. De most nem kellett egyszer sem átkelni sem vízen, sem jégen. Lehet, hogy volt, akinek hiányzott? 

A nap továbbra is hétágra sütött, bár az erdőben ezt kevésbé érzékeltük, de a kopár ágakon néhol különösen szépen csillant a fény. Útközben láttuk az elmúlt időszak viharos időjárásának következményeit. Hatalmas, sudár fák adták meg magukat, hidat képezve az árok két partja között.

Nem csak mi örültünk a napfénynek. Már a természet is éledezett. Ráleltünk idei első hóvirágjainkra.

A hegytetőn gyönyörű panoráma tárult elénk. Az élénk szél kisöpört minden port, párát, s mi messzire elláthattunk. Érdekes volt körülnézni, mert ritkán van ilyen látványban részünk. Két "világ" határán álltunk. A Pilis és a Budai hegység között! Előttünk a távolban magasodott az elefántháthoz hasonló Pilis hegy, lábánál a Boldogasszony-kápolnát is láthattuk. Örömmel fedeztem fel kedves hegyvonulatomat, a Hosszú hegyet és az Ébredő fény (Ziribár) kúpját.

Oldalra nézve, a völgy másik oldalán pedig a barátságos, otthonos Budai hegyek sorjáztak. Nem maradtunk sokáig itt a tetőn, mert erősen fújt a szél, úgyhogy ebédünket lejjebb, a fák között költöttük el, nem messze a turistaház romjaitól.

Kellemes kirándulásunk vége felé Solymár határában a Muflon itatónál pihentünk meg. Itt néhány lelkes útitársunk gyalogosan vágott neki az útnak, hogy a Hidegkúti útra érjen. A többiek siettek Solymárra a buszhoz, illetve néhányan még tovább a vonathoz. Időben, rendben mindenki megérkezett. Köszönjük Bélának a nagyon kellemes szép napot, s hogy megismerhettük ezeket a szép helyeket.

(Nóra)

 

A mappában található képek előnézete Bélával a Budai hegységben