Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Bakonyi túra élmény

2012.03.15

 

Kissé lázasan írom ezt a beszámolót. Izomlázasan. Szerencsére, ez hamar elmúlik, és csak a jóleső fáradság jele. Három napig barangoltunk a Bakony legvadregényesebb tájain, ami a túravezető Kozma Imi „témaválasztását” dicséri. A 18 fős társaság a zirci Jeskó panzióban ütötte fel főhadiszállását. Az első nap megérkezés után rögtön fel is kerekedtünk, Bakonynána felé vettük az irányt. Autóinkat hátrahagyván indultunk Jásd felé, útközben megcsodáltuk a Római –fürdő keskeny szorosán átbukdácsoló Gaja-patak vízeséseit, majd Jásdra érkezvén oszlásnak indultunk: a társaság vállalkozóbb szellemű tagjai még megtoldották a túrát jó 4 km-el és megnézték a jásdi vizimalmot, a többiek pedig egyenesen a tési fennsík felé folytatták az utat. Jó 150-es emelkedést magunk mögött hagyva értünk a tési szélmalmokhoz, ahol megcsodálhattuk a hatalmas, fából faragott fogaskerekeket, a kovácsműhelyben felhalmozott, ki-tudja-mire-való szerszámgyűjteményt, aztán némi pihenő után indultunk vissza Bakonynánára, onnan pedig a zirci fogadóba, ahol felséges szarvas ragu és meggyes-gesztenyés palacsinta vacsora koronázta meg a napot, nem beszélve az utána következő „ádáz”, de vidám és szesztől sem mentes rikiki-partiról. A következő napon már kilenckor –Imi jóvoltából némi vadászmesteri (értsd: Jägermeister) tankolás után- elindultunk meghódítani Csesznek várát. Csodálatos napsütésben értünk oda, ahol szakavatott vezető élvezetes előadásában ismertük meg a vár történetét, jártuk be a lovag-és egyéb termeket, aztán pedig leereszkedve (kis terpeszben, óvatosan) a déli oldali szurdokba, még egy barlanglátogatás is fokozta az élvezeteket. Napozás és ebéd után indultunk tovább az Ördögárokba, ami nevéhez híven keskeny, sziklákkal teleszórt patakmeder, szerencsére most többnyire víz nélkül. Az út elején még könnyedén lépkedtünk a köves-sziklás úton, még a mohalepte kidőlt fák által létrejött akadályok sem jelentettek nehézséget, aztán egyszercsak összeszűkült a völgy és sziklamászási feladat elé állított bennünket. A bátrabbak ezt az utat követték, a többiek lépcsőmászással kerülhették ki ezt a szakaszt. Gézaházáig aztán már sétamenetben „galoppoztunk”, élveztük a tavaszi napsütést, ami a még lombtalan fák között simogatott bennünket. Hazafelé feltöltöttük készleteinket a helyi Tescoban és ismét a megérdemelt vacsora és kártyaparti következett, csak Misi csodálkozott, hogy miért három pikk ász van a pakliban!

A harmadik napon ismét Csesznek felé vettük az irányt, de most Bakonyszentlászló – Vinye volt az uticél (amit Nándiék Győr felől közelítettek meg), onnan indultunk a Cuha patak völgyébe. Az idő ragyogó napsütéssel tett ki megint magáért, ennek is volt köszönhető, hogy szinte a korzón éreztük magunkat, mivel rengeteg kiránduló család-társaság kerekedett fel, hogy kimozduljon a téli szürkeség után. Jó volt látni a sok gyereket, fiatalt, és nem fiatalt, ahogy a sétát élvezték, mert valóban ez a völgy, amely a Győr-Zirc vasút nyomvonalában halad, jól kiépített, magyarázó táblákkal ellátott, könnyű sétára alkalmas útvonal. Persze mi erről is letértünk, és meghódítva a Zörgő-hegyet, tértünk vissza Vinyére, majd onnan vissza Zircre, ahol búcsút véve egymástól, hazafelé vettük az irányt.

Csodálatos három napot töltöttünk el, és (remélhetőleg) az sem szegte a társaság kedvét, hogy egy ádáz geológus is a csoportba kerülvén, mindenféle triász-jura-kréta szövegekkel bombázta őket, nem beszélve a dachsteini mészkőről és a foraminiferákról, sőt a végén még vizsga is volt! De igazán le a kalappal mindenki előtt, remekül tűrték a megpróbáltatásokat. Én, az ádáz geológus nagyon köszönöm ezt a szép kirándulást, és csak remélni tudom, hogy máskor is befogadtok a társaságba, ígérem vizsga több nem lesz! (szövegelni azért még fogok).

 

Lukács Andi