Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Dsida Jenő: Gyöngyvirág

Örömkönnyek - emlékbe vésünk! -
amelyek megáldották,
a mi születésünk;

patakzó, éjji könnyek
mik betegágyunk párnájára
fájón ömöltek;

patak szent, mély forrásból,
mely áradt, zuhogott
néha búcsuzáskor;

lélek termékeny földje,
anyai szeretet
villogó gyöngye;

ma egy csokorban mosolyog:
kis, fehér-gyöngyű gyöngyvirág lett
fehér-virágu gyöngyvirág lett,

mit könnyezőn megcsókolok.